Hosszú legendákat lehetne róla írni, melyeket képes volt órákon keresztül mesélni a fiatalok számára. Igen, a fiatal játékvezetőkkel mindig megosztotta tapasztalatait, alázattal segítette fejlődésüket.

Sokáig aktív labdarúgó volt, majd 1960-ban levizsgázott és elkezdte a játékvezetést. A BLSZ-nél gyorsan lépkedett előre a ranglétrán, a JB vezetői hamar felismerték tehetségét. Az játékvezetés akkori irányítói 7 évvel később már az országos keretbe sorolták. Itt is hamar a csúcsra jutott és 1971-ben az akkor nagy nevekből álló, sok válogatott játékossal rendelkező Diósgyőr otthonában debütált. Három évvel később már feltűzhette a FIFA jelvényt, ahol 35 nemzetközi mérkőzés vezetésére kapott megbízást.

A legendás Népstadionbeli edzéseken soha nem lehetett megelőzni. Példamutatása ezen területen is utolérhetetlen volt. Ennek is köszönhető, hogy legendás robbanékonyságával, gyorsaságával az egész pályát befutotta.

1988-ban a 198. alkalommal – utoljára - vezette ki élvonalbeli találkozóra a Zalaegerszeg és Tatabánya csapatát. Ezt követően tette le a sípot, de szenvedélyétől soha nem szakad el.

Azonnal bekapcsolódott a játékvezetés irányítóinak munkájába, ahol elsősorban ellenőrként számítottak véleményére. Számtalan alkalommal jelent meg „önszorgalomból” a BLSZ alacsonyabb osztályú mérkőzésein is, hogy segítsen felderíteni a tehetségeket.

Önzetlenségét jól mutatja, hogy 2006-ban – amikor felkérték, hogy segítse az MLSZ JB iroda munkáját - másnap már elsőként ült le az asztalhoz. Munkaszeretete, precizitása utolérhetetlen volt.

Az utóbbi időben már viszonylag visszahúzódva élt, de mindig örömmel vette, ha egy-egy volt kollegája telefonon felkereste. Sajnos személyesen már csak volt játékvezető barátai temetésén láthattuk. Azonban mindig bizonyította szellemi és fizikai frissességét,

Most egy igazi legendától búcsúzik a magyar játékvezetők nagy családja.

Béla bácsi köszönjük a játékvezetés terén 64 év alatt mutatott példamutatásodat, emberi tisztességedet.

Nyugodj békében.